A GSO Filmklubban került ez a film ajánlásra nemrég. Előtte nem ismertem egyáltalán a japán rendezőmester, Akira Kurosawa filmjeit őszintén szólva. Öreg hiba, de igyekszem változtatni ezen mostantól. :)
Most nem kezdek bele a rendező méltatásába, egy film után azért kicsit képmutatás lenne ez. A filmet viszont méltatom: az egyik legjobb (ha nem a legjobb) film, amit eddig láttam. Kurosawa saját álmait dolgozza fel, méghozzá hihetetlenül jól. Az elején némi "belerázódást igényel, főleg azoktól, akik (hozzám hasonlóan), nincsenek annyira otthon a japán filmek/kultúra világában, de ha ez megtörtént akkor egy igen emlékezetes élménnyel lesz gazdagabb az ember.
A film kicsit olyan, mint egy novelláskötet lenne filmben: nyolc különböző álmot mutat be. Ezek egyben felvázolnak egy képzeletbeli életutat is a néző előtt: az első álom főszereplője még egy kisgyerek, az utolsóé egy öregember. Az álmok azonban történetileg nem függnek össze. Azonban mégis egy egészet alkotnak, mégpedig a hangulat miatt: az összesnek van egy sajátos karakterisztikája, hangulata. Így az ember egymáshoz illőnek, összetartozónak érzi a nyolc álmot, noha konkrét, "megfogható" kapocs nincs köztük igazán.
Ami a film címét illeti, kiválóan illik az alkotáshoz. A valóságos és a teljesen szürreális/fantasztikus jelenetek kitűnően egymás mellé illenek és kiegészítik egymást (okosok ezt a stílust hívják mágikus realizmusnak), így tényleg álomszerűvé téve a film összhatását.
Összességében életem egyik legemlékezetesebb filmélménye volt, maximálisan megérte megnézni.
Most nem kezdek bele a rendező méltatásába, egy film után azért kicsit képmutatás lenne ez. A filmet viszont méltatom: az egyik legjobb (ha nem a legjobb) film, amit eddig láttam. Kurosawa saját álmait dolgozza fel, méghozzá hihetetlenül jól. Az elején némi "belerázódást igényel, főleg azoktól, akik (hozzám hasonlóan), nincsenek annyira otthon a japán filmek/kultúra világában, de ha ez megtörtént akkor egy igen emlékezetes élménnyel lesz gazdagabb az ember.
A film kicsit olyan, mint egy novelláskötet lenne filmben: nyolc különböző álmot mutat be. Ezek egyben felvázolnak egy képzeletbeli életutat is a néző előtt: az első álom főszereplője még egy kisgyerek, az utolsóé egy öregember. Az álmok azonban történetileg nem függnek össze. Azonban mégis egy egészet alkotnak, mégpedig a hangulat miatt: az összesnek van egy sajátos karakterisztikája, hangulata. Így az ember egymáshoz illőnek, összetartozónak érzi a nyolc álmot, noha konkrét, "megfogható" kapocs nincs köztük igazán.
Ami a film címét illeti, kiválóan illik az alkotáshoz. A valóságos és a teljesen szürreális/fantasztikus jelenetek kitűnően egymás mellé illenek és kiegészítik egymást (okosok ezt a stílust hívják mágikus realizmusnak), így tényleg álomszerűvé téve a film összhatását.
Összességében életem egyik legemlékezetesebb filmélménye volt, maximálisan megérte megnézni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése