Reggel elhagytuk a szállást. Nekem búcsúzásul sikerült egy derekasat taknyolnom a mobil-home lépcsőjén lefelé jövet, de szerencsére pár véraláfutással megúsztam a produkciót. Ezután kicsit kellemetlen volt a buszban ülni, de szerencsére nem kellett sokáig ott maradnom. Hamarosan megérkeztünk Leeds-be, hogy megnézzük a kastélyát. Erről képeket akartam feltölteni, de igazból képtelen voltam dönteni, melyikeket tegyen fel. Így inkább összeállítottam egy diavetítést belőle, alá meg beraktam PeerGynt Lobogris három számát. Szerintem passzol, bár ugye ízlések és pofonok. :)
Akinek kellenek a képek jó minőségben, szóljon és feltöltöm valahova! If you'd like me to give you the pictures in their original resolution, them leave a comment and I'll upload it to somewhere!
A képek szerintem magukért beszélnek: egyszerűen meseszép volt az egész hely. Elfogadnék egy ilyet otthonnak (már ameddig a rezsiköltséget nem én fizetem) :). De belül is szépen volt kialakítva az egész. A kastély birtokos úrnője ráadásul időnként használatba veszi egyik másik termet üzleti találkozóihoz. Szerencsénkre amikor ott jártunk, akkor nem volt ilyen, így az egész kastély bejárható volt.
egy véletlenszerűen kiválasztott kép a kastély belsejéről
Aztán eljött az idő távozni. A kirándulásunk alatt a legszebb látványtól kellett búcsút vennem, de nem volt választásom: ha el akartuk érni a Csalagúton átvivő vonatot, akkor menni kellett. Szóval mentünk. Az út rövid volt és lényegében eseménytelen.
Ilyen vagonokba kellett beállni a buszoknak, aztán mindegyiket külön lezárta egy automatika indulás előtt.
Őszintén szólva nyomasztó volt kissé azzal a tudatba utazni egy teljesen zárt vagonban, hogy felettem kilométeres vízréteg húzódik. De nem csak én voltam így: amint előkerült a PSP rögtön lettek, akik beszálltak tekkenezni. Más rajzlapot vett elő, megint más olvasott. Hirtelen szinte mindenkinek sürgős lett, hogy lefoglalja valamivel magát. Szerencsére az út nem tartott sokáig: Alig húsz perc alatt átértünk Franciaországba. Mindenki visszaszállt a buszokba és már mentünk is. Egészen a legközelebbi benzinkútig, itt volt egy kis pihenés, feltöltöttük az úti készleteket és mentünk tovább Belgium felé.
Burgess főterén álló szobor
egy véletlenszerűen kiválasztott kép a kastély belsejéről Aztán eljött az idő távozni. A kirándulásunk alatt a legszebb látványtól kellett búcsút vennem, de nem volt választásom: ha el akartuk érni a Csalagúton átvivő vonatot, akkor menni kellett. Szóval mentünk. Az út rövid volt és lényegében eseménytelen.
Ilyen vagonokba kellett beállni a buszoknak, aztán mindegyiket külön lezárta egy automatika indulás előtt. Őszintén szólva nyomasztó volt kissé azzal a tudatba utazni egy teljesen zárt vagonban, hogy felettem kilométeres vízréteg húzódik. De nem csak én voltam így: amint előkerült a PSP rögtön lettek, akik beszálltak tekkenezni. Más rajzlapot vett elő, megint más olvasott. Hirtelen szinte mindenkinek sürgős lett, hogy lefoglalja valamivel magát. Szerencsére az út nem tartott sokáig: Alig húsz perc alatt átértünk Franciaországba. Mindenki visszaszállt a buszokba és már mentünk is. Egészen a legközelebbi benzinkútig, itt volt egy kis pihenés, feltöltöttük az úti készleteket és mentünk tovább Belgium felé.
Burgess főterén álló szoborBurgess belvárosában tényleg olyan volt kicsit, mintha megállt volna az idő: középkorias épületek mindenhol. A baj csak az, hogy a legtöbb látogatható hely és bolt már zárva volt mire mi befutottunk. Pedig a város egyik tornyába szívesen felmentem volna, már csak a kilátás miatt is. No nem baj, attól még így is jól elvoltunk. Körülnéztünk, fényképeztünk és vettünk némi csokit is, csak mert. Kár hogy aranyárban volt. Vetettünk pár futó pillantást a vurslira is, ami mellett megállt a buszunk, de be hál'Istennek nem mentünk.
a vursli
Végül ismét felszálltunk a már félig otthonnak tekinthető buszra és elindultunk a hosszú útra haza. Lement valami film, aludtunk és a vége felé berakott a sofőr pár popszámot, hogy jobban múljon az idő. Fáradt voltam, de sokat még így sem tudtam aludni.
Aztán egyszer csak feltűnt a láthatáron a magyar határ épületei. Megállás nélkül hajtottunk át mellette. Otthon, édes otthon! Keseédes öröm volt ez: egyrészt jó volt újra itthon lenni, másrészt a végét jelentette az utazásnak lassan, ahogy a jó öreg baranyai utak összeráztak minket. Pár óra volt csak a felszállóhelyig. Aztán leparkolt a busz és mi - ezúttal utoljára - lekászálódtunk a járműről, és mindenki elvegyült a hozzátartozók közt. Magam részéről két bőrönddel utat törtem apám kocsijáig és anyámmal együtt hullafáradtan bekászálódtunk és már robogtunk is haza.
a vursliVégül ismét felszálltunk a már félig otthonnak tekinthető buszra és elindultunk a hosszú útra haza. Lement valami film, aludtunk és a vége felé berakott a sofőr pár popszámot, hogy jobban múljon az idő. Fáradt voltam, de sokat még így sem tudtam aludni.
a határátlépés
Aztán egyszer csak feltűnt a láthatáron a magyar határ épületei. Megállás nélkül hajtottunk át mellette. Otthon, édes otthon! Keseédes öröm volt ez: egyrészt jó volt újra itthon lenni, másrészt a végét jelentette az utazásnak lassan, ahogy a jó öreg baranyai utak összeráztak minket. Pár óra volt csak a felszállóhelyig. Aztán leparkolt a busz és mi - ezúttal utoljára - lekászálódtunk a járműről, és mindenki elvegyült a hozzátartozók közt. Magam részéről két bőrönddel utat törtem apám kocsijáig és anyámmal együtt hullafáradtan bekászálódtunk és már robogtunk is haza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése