Might & Magic. A pc-s veteránoknak egy patinás és igencsak jól csengő sorozatnév ez a szerepjátékok (szakrövidítéssel RPG-k az angol 'Role Playing Game' kifejezésből) terén. Én nem játszottam az elődökkel (pár hete megszereztem őket a Vateráról, szóval csak idő kérdése), de cikkekből/netes videókból megismertem őket, amennyire így meg lehet. Így teljes biztonsággal merem állítani, hogy a játék világát, környezetét leszámítva, nem sok köze van az elődökhöz. Ez ugyanis körülbelül 90%-ban akciójáték; az RPG-s vonás lényegében kimerül a főszereplő fejlesztésében, de erről majd később.
Aki ezt elfogadja, az viszont kiválóan fog szórakozni, ez szinte garantált, köszönhetően az egyszerű, ám mégis dinamikus és rendkívül élvezetes harcrendszernek. Egy gombbal ütsz, egy másikkal védekezel (konfigurálható; én a két egérgombra raktam), ha pedig nyomva tartod a támadást, akkor erős ütést vihetsz be. Ha pedig rövid idő alatt sokat harcolsz, akkor betelik az 'adrenalin-mutató' és egy különösen erős támadást vihetsz be egy erős ütéssel, mely legtöbbször azonnal öl. Emellett lehet rúgni, ami ugyan nagyon kicsit sebez, de eltaszítja az ellenfelet, akivel így különböző "balesetek" történhetnek: tűzbe esve meggyullad, fölnyársalódik pár kiálló tüskére, ellöki a mögötte levőt, szakadékba zuhan, stb. Emellett eltörhetsz állványokat, áldást zúdítva ezzel a gyanútlan ellenfeled nyakába néhány láda vagy hordó formájában, olajos flaskákat boríthatsz földre vagy az ellenre és gyújthatod meg bármilyen tűz alapú támadással. Röviden: teljesen kihasználhatod a környezeted az ellenfeleid elpusztítására, és pont ez tesz minden egyes összecsapást újdonsággá és kihívássá és menti meg a játékot az unalomba fulladástól és teszi mindvégig élvezetessé. Ehhez garancia a még mindig kifejezetten szép grafika - ami a rohamosan fejlődő technika mellett kifejezetten jó teljesítmény egy hároméves játéktól - és a mára már szinte legendás Source Engine, amely a játék fizikájáért felel, méghozzá kiváló eredménnyel.
A játékos által elszabadított hordók két másodpercen belül belökik az elülső orkot a tűzbe, aki így ropogósra sül...
A játék emellett Magyarországon 18+ besorolással kapható. Ebben lehet némi része a párbeszédek jellegének is, de a legfőbb ok valószínűleg épp a harcrendszer: el lehet felejteni, az ütésre 'porzó' (Medal of Honor: Allied Assault óta divatba jött) ellenfeleket: itt harc közben bizony vér folyik, sőt megfelelő támadás esetén akár megcsonkíthatjuk vagy akár ketté is vághatjuk az ellenfelet, ami azért nem túl gyakori az akciójátékokban sem.
Az orkok nem kifejezetten a legjobb barátaink... Mint a bevezetésben említettem, a szerepjáték része a programnak kimerül a fejlődésben. Ez azonban nem a hagyományos "leölöd a szörnyet > tapasztalatot kapsz > szintet lépsz" alapon megy. Az ellenfelek elpusztításáért önmagában nem kapsz pontot, így ahol lehet, nyugodtan ki is kerülheted őket - ez 'hardcore' nehézségen már életmentő lehet. Pont a megoldott feladatokért jár, de itt nincs szintlépés, így a kapott pontot azonnal el is költheted valamilyen tulajdonságra, képességre, vagy varázslatra. Ezzel a módszerrel erősen behatárolt a pontok száma, így már a legelején érdemes eldönteni, hogy tűzlabdát hajigálnánk; sunnyogva, csendben ölnénk vagy terminátorként berombolva osztanánk a halált szívesebben. "Mindenből egy kicsit" alapon nem érdemes fejlődni, lévén, hogy a végjátékban csúcsra járatott képességek nélkül még a legkönnyebb nehézségi fokon is izzadni fogunk, mint jegesmedve a szaunában.
Ez rögtön három végigjátszást is feltételez, de emellé még mindenképpen megemlítendő a többféle végkimenetel, amiket most nem fejtek ki; nem akarom lelőni a "poént".
A többszöri végigjátszás alatt is élvezetes marad a szinte minden eseményt kommentáló narráció. Egyrészt a játék elejétől a játékost megszálló szellem cinikus, gonoszkodó és ironikus megjegyzései, ami humort visz a játékba, másrészt ennek ellensúlyaként a hús-vér varázsló Leanna megjegyzései, amelyek kötelességtudatra és segítségnyújtásra buzdítanak - és persze a gonosz elleni harcra.
Leanna
A többjátékos módról sokat nem tudok mondani, lévén nem próbáltam ki. Ami biztos, hogy legfeljebb 32 játékos csépelheti egymást online; ami a környezeti elemek kihasználhatóságának figyelembe vételével élvezetesnek hangzik.
Komolyabb ellenfélre bevetjük a nehéztüzérséget!
Amit én felrovok a programnak, az a rövidsége (manapság sajnos divat rövid játékidővel dolgozni, pedig mit nem adnék egy igényes. Baldur's Gate hosszával - és minőségével - bíró szerepjátékért), bár ez a többszöri újrajátszhatóság miatt még megbocsátható. A nagyobb gond a lineáris játékmenet: opcionális célból összesen négy van az egész játékban, és ebből csak kettő, ami befolyásolja a végeredményt. Bár végül is, hogy mint zárul a történet, azt úgyis az utolsó pillanatban dönti el a játékos. Illetve - bár ez már kukacoskodás - még élvezetesebb lenne az egész, ha az ellenfél is kihasználná a környezeti elemeket a harc során, erre viszont alig van példa.
Összességében egy rendkívül jó játékról van szó, amelyet csak egy paraszthajszálnyi választott el attól, hogy klasszikussá váljon - bár nekem valószínűleg így is az marad. Ráadásul ma már rendkívül kellemes áron beszerezhető, így aki még nem ismerte eddig, de felkeltettem az érdeklődését, próbálja ki. Megéri.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése