Clive Barkerről meglehetősen szélsőséges véleményeket hallottam/olvastam már. Van aki isteníti, van aki ki nem állhatja, van aki kiforratlan zseninek tartja. Magam részéről az író felett nem ítélkezem egyelőre, lévén csak a fenti regényt olvastam tőle eddig. Egy könyv alapján pedig ugye nem illik egy teljes életművet megítélni.
A fenti címlap a Szukits-féle kiadást ábrázolja. A kötet minősége elsőosztályú, bár ezt a Szukitstól mondjuk el is várom. A cím fordításával nagyon nem vagyok kibékülve (az eredeti Weaverworld, ami tükörfordításban Szőttesvilágot jelent), az angol változat - a regény ismeretében - sokkal kifejezőbb volt.
A regény felütése szerintem zseniális ("Nincsenek kezdetek. (...)"): egyből a történetbe vág, anélkül, hogy hosszas fárasztó bevezetővel untatná az olvasót. Ennek ellenére sincs felemás érzése az embernek - legalábbis nekem -, hogy "ez most akkor mi és egyébként is hogy kerültünk ide?"
A kezdeti nekilendülés után van némi visszaesés a cselekményben, de ez csak addig tart, amíg a képbe nem kerül a Fúga, ami körül az egész mű zajlik. Ez tulajdonképpen egy szőnyeg, amibe egy egész világ van beleszőve. A történet innentől folyamatos tempót diktál, és folyamatos feszültséget tart fenn, egészen a katartikus végkifejletig.
A szereplőkről ahelyett, hogy részletes leírást kapnánk, csak felületes jellemzés van, igazából cselekedeteik alapján lehet őket megismerni, ami részemről ismét pluszpont: ki nem állhatom a részletes, szájbarágós karakterábrázolást. Túlzottan befolyásolja az ember képzeletét.
A cselekmény több szálon fut a regény harmadától, de egyszerre mindig csak egy szálra koncentrál Barker. Ezzel ugyan veszít a dinamikusságából a regény, de cserébe könnyen átlátható, érthető lett, ami végül is megéri.
A Barker által kiötlött világ és annak hangulata, eredetisége egész egyszerűen zseniális: eredeti alapötlet, amire kitűnően tud építeni. Persze bele lehetne kötni, hogy nem fejti ki elég részletesen, hogy túl sok minden homályban marad, de én nem teszem. Mégpedig azért, mert ami viszont kifejtésre kerül (a Fúgába szövés, Immacolata személye, stb.), az remekül eltalált hangulattal bír, így a mű még az utolsó oldalakon is tud újat mutatni, megunni pedig egyszer sem tudtam.
Ami felróható a regénynek az a párbeszédek időnkénti sutasága. Sokszor nem élethűek, "csinálmány" jellegűek. A másik, ami időnként zavart, az a késleltetés. Gondolom mindenki ismeri, azt az érzést, amikor a kedvenc sorozatát egy izgalmas jelenet közepén félbevágják egy To be continued... felirattal. Na, ilyen itt is előfordul: a történet fordulópontján, amikor az ember alig várja, hogy megtudja, ebből most "mi sül ki", jön egy fejezetváltás és egy másik történetszállal folytatódik a regény. Persze ez a technika elengedhetetlen a feszültségkeltéshez, de Barker néha már szerintem túlzásba viszi, amikor esetenként több tíz oldalra felfüggeszt egy-egy cselekményszálat.
Összességében a regény nekem nagyon tetszett, olyannyira, hogy ki merem jelenteni: életem egyik legélvezetesebb olvasmánya volt. A horror és fantasy rajongóknak csak ajánlani tudom: Barker világa - borsos ára ellenére - megér egy próbát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése