Dear visitor!

All articles on this page are in Hungarian language. If you would like to request an English translation, write me to my e-mail or leave a comment. It's important to give me an e-mail adress, to inform you when I am done with it. If it is finished, I upload it to the blog and tag it with "translation".

Keresés ebben a blogban

2009. november 8., vasárnap

Virrasztók - Az Emlékezés Órája


Új együttesnek tekinthetők: idén nyáron jött ki az első nagylemezük. Én a magam részéről tegnapelőtt halottam róluk először. Ami azonban lényeg: ez a zene fenomenális!

Ipari metál erőteljes lüktetése és a magyar népzenei feldolgozások összemosása valami hihetetlenül lendületes, súlyos és hangulatos összeget alkot. A torzított elektromos gitár és a hegedű úgy kiegészítik egymást, mintha erre lennének teremtve eleve. A szövegek jórészt magyar népdalok illetve versek összeollózásából, átdolgozásából jöttek létre, előadásuk pedig kiválóan meg van oldva. A két énekes sokszor egymásra kontrázik, további ízt adva az egésznek.

Igazából nem tudom mit írjak még. Áhh, semmit. Inkább megyek vissza hallgatni őket! :)

A Kaszás című szám.

Számlista:

1. "Bánatmalom" 3:46
2. "Nem Arról Hajnallik" 4:41
3. "Bujdosó" 4:57
4. "A Kaszás" 5:30
5. "Basa Pista" 5:45
6. "Fehér-Fekete" 3:24
7. "Estvéli Ének" 4:57
8. "Bezsán Péter" 8:04
9. "Lépj Át!" 4:10
10. "Siralomház" 4:26
11. "Sirató" 10:15

2009. november 2., hétfő

Sárkányölő


A Sárkányölő 2003-ban indult el, ezzel az egyik első böngészőből játszható játékok egyike volt. Egy regisztrációval négy karaktert indíthat a játékos. A karaktereknek csak a nevét és a faját (ember, tündér, törpe). Aztán mehet is a játék. A lényege a dolognak, hogy adott időközönként kapsz egy-egy pontot, amit kalandozásra költhetsz. Ez abból áll, hogy rákattintasz a kalandozásra. A gép véletlenszerűen sorsol neked egy ellenséges szörnyet (szintenként 5-6 féle van), majd összeveti a te képességeiddel az ellenfélét és kidobja a végeredményét a csatának. Minden csata egy-egy történettel van körítve. Később lesz olyan hely, ami zárva van előled, így tolvajkulcsot kell enni, hogy sikerrel kalandozhass mindenfelé. Minden sikeres harc után tapasztalatot kapsz, a harcot kísérő történettől függően pénzt is. Illetve időnként tárgyakat is találhatsz. A pénzből felszerelkezhetsz a boltban. A vértezet és a fegyver mellett lehet venni - igaz csak ritkán - tulajdonságnövelő italokat, különböző erősítő köveket, kristályokat. Ha pedig nagyon keménynek érzed magad, kihívhatsz hasonló szintű más játékosokat. Aztán ha elég tapasztalatot gyűjtöttél jön az új szint, új tárgyakkal, történetekkel, ellenfelekkel.

Ez eddig szép és jó, csak a baj az, hogy a játék felett eljárt az idő már. Nem grafikailag értem, olyan nincs is az ilyen játékoknak általában, legfeljebb illusztrációként szolgáló állóképek - hanem játékmenetileg. Az elején, amikor még új az egész, amikor szinte minden szinten kapsz új funkciót, remekül el lehet vele lenni. Ráadásul minimális időbefektetést igényel naponta. Viszont ötvenes szint elérésével külső létsíkokon kalandozol. A baj ott van, hogy ezekből csak tíz van, így a történetek innentől tíz szintenként ismétlődnek. Az új cuccok is elvesztik a varázsukat: semmi "extra", különösen érdekes nincs abban egy idő után, hogy egy új fegyver 36 helyett 37 erőt ad. Nincs a játékban lőfegyver (íj például) vagy éppen varázslat. Nincsenek szövetségek sem, az egymásra vadászás meg az elején poén, de amikor 91-as szint körül (momentán ennyi a karakterem) már csak 3-4 veled egyszintű játékos aktív, akkor kicsit unalmassá válik mindig ugyanazokat leverni, vagy ugyanazoktól kikapni.

Röviden: el lehet vele lenni egy darabig, nem igényel sok időt. De ha már ilyesmit akarsz, van ma már messze tartalmasabb, jobb böngészős szerepjáték a neten. Például a Végzetúr, hogy maradjunk a Beholder Kiadónál. Igen, ott előnyt kap, aki fizet és prémium tag lesz (ilyen a Sárkányölőben nincs, ez teljesen ingyenes), de tapasztalatból mondom, hogy az "ingyenélők" is kiválóan elszórakozhatnak, nem lesznek kirekesztve.

Ha ennek ellenére teszel a Sárkányölővel egy próbát (egy darabig jól el lehet vele lenni, veszteni meg nem veszthetsz semmit), akkor erre fáradj: www.sarkanyolo.hu

2009. október 19., hétfő

Wendigo - Audio Leash


Tudom, hogy megígértem, hogy a legközelebb nem zenéről írok, de e lemez miatt megéri ezt az ígéretet megszegni.

A Wendigo 2004-ben alakult, progresszív metált játszó banda. A hazai metálzenekarok közül szerintem egyértelműen a legminőségibbek. Az előző lemezük, a Let It Out, hosszú ideje az egyetlen, ami eredetiben megvan (több tervbe van véve: Ayreon, Palya Bea, csak pénzmag kéne hozzá...). tartalmas szövegek, remekül eltalált hangzás, lendületes, de változatos zúzás... minden ami a jó metálhoz kell.

Ez az új lemez remekül sikerült (most, miközben ezt írom, megy végig másodszorra, de még lesz pár végigpörgetés ma...). És ami még jó hír: ingyen és legálisan letölthető az együttes honlapjáról mind mp3, mind veszteségmentes wav formátumban!

Sajnos rossz hír is van: az együttes "bizonytalan ideig szünetel", ergo feloszlik. Voltak problémák a kiadás körül, a szervezéssel (egymástól távol lakó tagok...). De minek én mondom el? Olvassátok el inkább az eredeti közleményt a weboldalon (letöltés alatt linkelve)!


hivatalos lemezbemutató videó


Számlista:

1. "Reach" 3:33
2. "Heroes" 3:33
3. "Leash" 5:30
4. "Entropia" 4:24
5. "Condemned" 4:14
6. "Mirrormask" 4:01
7. "Left" 3:48
8. "Failure" 3:45
9. "Spineless" 2:47
10. "Drift" 6:51

2009. október 17., szombat

E Nomine - Das Beste aus... Gottes Beitrag und Teufels Werk


Ma megkaptam, hogy ritkán frissül a blog. Nos, mit ne mondjak, jogosan. :-) Egyrészt időhiány, másrészt meg lassan kezd átmenni a dolog zenei ajánlóvá. Pedig én ilyen "mindenből egy kicsit" jelleget akarok fenntartani. Szóval a legközelebbi bejegyzés biztos, hogy nem zenei lesz. Előre láthatólag hamarosan befejezem Clive Barker Books of Blood című novellagyűjteményét és akkor arról ejtek itt pár szót. Könyvkritika úgyis ritkábban jut, mint ahogy azt szeretném. Addig is: E Nomine.

Az együttes sajátos trance/techno zenét játszik. Saját meghatározásuk szerint monumental dance jelzőt kapott a műfaj. A lényege a dolognak az, hogy van jól kevert és kidolgozott techno alap. Erre jön a német szinkronszínészek által alámondott (tényleg jól átélt, eljátszott) szöveg. Mindez megspékelve lendületes és magával ragadó kórusénekkel, ami kicsit a gregorián egyházi énekre hajaz. A témát tekintve különböző mitológiai jelenségekről és keresztény hittel kapcsolatos dolgokról van szó általában. Elhiszem, hogy ez így leírva elég furcsának tűnhet, de valójában kiválóan működik.

Sajnos azonban nem tudni, hogy létezik-e egyáltalán még az együttes. A két állandó tag, akik a zenéért elsősorban felelnek (Christian Weller és Friedrich "Fritz" Graner) közül az egyik (Friedrich) 2008-ban elhagyta a projectet. Ezen kívül a kiadóval voltak problémák, ami miatt 2008 elején az új single (Heilig) már el sem jutott a boltokba, csak neten keresztül lett forgalmazva. Ezóta volt még egy remixekből álló, semmi újat nem tartalmazó "kacsa" album a neten, a Das Dunkle Element. Feltételezhető, hogy ehhez semmi köze nincs az együttesnek, ha pedig így áll a helyzet, akkor 2008 közepe óta nincs semmi hír az E Nomine-ről. Bár hivatalosan nem oszlottak fel, de azért lassan másfél éves hallgatás nem jelent jót szerintem sajnos.

Az utolsó teljes lemez egy válogatásalbum volt, feljavított, újrakevert dalokkal, külön erre készített (és címadó) introval és egy plusz bónuszszámmal rajta. Ez volt a Das Beste aus... Gottes Beitrag und Teufels Werk. Az egyik abszolút kedvenc lemezem. A számok jók, lendületesek és magával ragadóak. Beindítják a fantáziám és felpörgetnek, ezért van az, hogy a készülgető regényem írásakor mindig ez a válogatás megy. Beindítom, rárakom ismétlésre és sokszor két-három órát is írok egyhuzamban, anélkül, hogy tudatában lennék az idő múlásának.


A Mitternacht hivatalos klipje.
Számlista:
  1. "Gottes Beitrag und Teufels Werk" 1:38
  2. "Vater Unser" 3:19
  3. "Mitternacht" 3:52
  4. "Nebelpfade" 4:15
  5. "Das Omen (im Kreis des Bösen)" 3:48
  6. "Der Ring der Nibelungen" 3:47
  7. "Das Tier in mir (Wolfen)" 4:00
  8. "Nachtwache (Blaubeermund)" 5:10
  9. "Die Runen von Asgard" 5:51
  10. "Schwarze Sonne" 3:48
  11. "Opus Magnum" 3:03
  12. "Laetitia" 3:34
  13. "Die Schwarzen Reiter" 4:28
  14. "E Nomine (Denn sie wissen nicht was sie tun)" 3:23
  15. "Das Böse" 3:44
  16. "Deine Welt" 3:19
  17. "Spiegelbilder" 3:59
  18. "Bibelworte des Allmächtigen" 4:18
  19. "Der Turm" 3:12
  20. "Vater Unser, Pt. 2 (Psalm 23)" 4:01

2009. október 12., hétfő

Cable



Egy pár perces renderelt (teljesen számítógép által animált) kisfilm. Kicsit elgondolkodtató, nem egyszerű eset. A grafika is szépen meg van csinálva, de igazából az a kicsit depresszív, kicsit keserű, de gondolkodásra késztető jellege az, ami megfogott. Igazából felesleges többet írnom, inkább nézd meg!

2009. október 10., szombat

Confession - Cancer



Ez a Confession nevű csapat második albuma, amely pár hete jött ki mindössze. A csapat a Last.fm címke szerint hardcore kategóriába sorolandó. Én nem vagyok efelől meggyőzve. A Last.fm címkéinél pedig előfordult már olyan blama, hogy Rick Astley bekerült a brutal death metal címkéjű előadók közé. Meg a hardcore-t mostanában divat mindenre ráhúzni, amiben elektromos gitár és elmaszatolt ének van. Szóval a bejegyzésem címkéi közé kissé félve tettem ki a "hardcore" besorolást, de jobb híján maradt ez. Na, de szólok pár szót a lemezről is:

Hát(tal nem kezdünk, mondatot, de most már mindegy), ez az album olyan... semmilyen. Van benne rappes lüktetés, meg éneklés, meg hörgés, meg hallgatható, de mégis... ha kimarad az életedből nem vesztesz semmit. Ugyanis nem találtam az egész albumon egy olyan számot sem, amire az "eredeti" jelzőt rá lehetne akasztani. Egyszerűen az az érzésem végig, hogy ezt már hallottam valahol.



Számlista:

1. "Intro" 1:26
2. "Send a Meat Truck" 3:17
3. "Must've Cut His Heart Out" 3:02
4. "Anarchy Road" 3:06
5. "That Scag and His Floozie, They're Gonna Die" 3:04
6. "That's Not the Goose" 2:59
7. "I Am the Nightrider" 3:14
8. "The Bitch Is Born to Run" 2:57
9. "Cundalini Wants His Hand Back!" 3:56
10. "She's Not What She Seems" 2:50
11. "Chewed Up and Spat Out" 3:26
12. "People Don't Believe In Heroes Anymore" 3:59
13. "That's Not The Goose (Ft. JJ Peters)" 2:52

2009. október 1., csütörtök

Nile - Those Whom The Gods Detest


A Nile hatodik nagylemeze ez, amely idén jelent meg. A banda death metalt játszik, amely műfajtól én sokszor ódzkodom. Főleg attól a válfajától, ahol az ének/hörgés helyett, valami teljesen érthetetlen mély hörgés illetve magas hangú "sivítás van. (Nah, ezt jól megfogalmaztam.) Ha jól rémlik, ezt szokták a "slam" jelzővel illetni, de tudja a fene. Nem vagyok otthon ebben a kategorizálásban.

De mielőtt teljesen elkanyarodok, inkább rátérek a lényegre. Az ének bejön; a masszív, erőteljes, de a legtöbb helyen még érthető hörgés tökéletes. Az egész valami iszonyat jó zúzás, a dalok szövegeiért, témáiért meg külön plusz jár: H. P. Lovecraft írásait dolgozzák fel (abszolút kedvenc író), illetve az ókori Egyiptommal foglalkoznak. Összességében egy nagyon jó albumról van szó, aki nem utálja csuklóból az ilyen típusú zenét, tegyen vele egy próbát! Megéri.

Mivel hivatalos klipp (még?) nincs a lemezről, ezért kiválsztottam a kedvenc számom róla és azt ágyaztam be. Videó így nem lesz, csak ez a kép meg a zene.

Számlista:


1. "Kafir!" 6:50
2. "Hittite Dung Incantation" 3:48
3. "Utterances of the Crawling Dead" 5:09
4. "Those Whom the Gods Detest" 8:06
5. "4th Arra of Dagon" 8:40
6. "Permitting the Noble Dead to Descend to the Underworld" 3:32
7. "Yezd Desert Ghul Ritual in the Abandoned Towers of Silence" 2:33
8. "Kem Khefa Kheshef" 6:18
9. "The Eye of Ra" 5:00
10. "Iskander D'hul Karnon" 6:40

2009. szeptember 25., péntek

Illusion of Art - Aspirations to Fail and Disappoint


Különös zene ez. Nem is igen tudom hova sorolni őszintén szólva (a címkéket a Jamendoról loptam). A számok hangzása kicsit zavaró, kicsit depresszív, kicsit elgondolkodtató, kicsit olyan mindenféle. Az ilyen általánosítással nem sokra megyek, tudom, de tényleg nem tudom körülírni. Részben mert magam sem tudom mit is gondoljak róla.

Első nekifutásként internetezés közben beraktam háttérzenének. Nem működött: brutálisan idegesített. Aztán ma délután fáradtan ledőltem és benyomtam ezt az albumot. Elindított a képzeletemet, megnyugtatott, pihentetett. A zene az ember teljes figyelmét követeli, különben nem igazán élvezhető. Finom váltások, szándékosan "elrontott" disszonáns hangzás néhol; ha az ember teljesen odafigyel rá, egy igen kellemes hallgatnivalót kap végül, de ha nem, akkor jó eséllyel csak egyes elemek fognak feltűnni belőle, úgy meg tapasztalatom szerint idegesítő.

Az album lényegében egy dupla lemeznyi anyag, a Jamendora két külön albumként került fel (Aspirations to Fail and Disappoint Side A és Side B). Majdnem pontosan két óra együtt a két lemez, szóval elegendő hallgatnivalót biztosít egy kellemes délutáni pihenéshez, elgondolkodáshoz.

Az előadó amúgy marhára ismeretlen (YouTube-os videói két hónap alatt 30-40 megnézést szedtek össze), annak ellenére, hogy szerintem összességében jó (marhára relatív és szubjektív, tudom) zenét játszik. Erősen valószínű, hogy nem a blogom fogja meghozni neki a világhírt, de ha pár ember megismeri, esetleg megkedveli azt a zenét, az is valami. :-)

Weboldal: http://illusionofart.com/


A szokásos videó helyett itt az egész Side A lejátszható.

Számlista:

Side A (letöltés)

1. "Trimorphic Protennoia" 12:51
2. "Because I Am Too Mediocre" 2:40
3. "Introspection" 3:57
4. "Torture" 7:56
5. "When Will the Days End?" 6:10
6. "Random Logic" 5:21
7. "And Now We Eclipse the Apocalypse" 6:27
8. "The Last Storm on Usher" 7:48
9. "Finnegan's Wake" 16:30

Side B (letöltés)

1. "The Pentabarf" 9:53
2. "Breath of Norea" 5:46
3. "Insurgence" 6:27
4. "Mission to Juxtaposition" 4:06
5. "Boo to Buddha" 4:46
6. "A Pact of Amenity" 5:24
7. "The Last Draft of this Letter" 3:30
8. "Where Dost Thou Sleep?" 4:08
9. "The Somnambulist" 6:26

2009. szeptember 18., péntek

Yume - Álmok


A GSO Filmklubban került ez a film ajánlásra nemrég. Előtte nem ismertem egyáltalán a japán rendezőmester, Akira Kurosawa filmjeit őszintén szólva. Öreg hiba, de igyekszem változtatni ezen mostantól. :)

Most nem kezdek bele a rendező méltatásába, egy film után azért kicsit képmutatás lenne ez. A filmet viszont méltatom: az egyik legjobb (ha nem a legjobb) film, amit eddig láttam. Kurosawa saját álmait dolgozza fel, méghozzá hihetetlenül jól. Az elején némi "belerázódást igényel, főleg azoktól, akik (hozzám hasonlóan), nincsenek annyira otthon a japán filmek/kultúra világában, de ha ez megtörtént akkor egy igen emlékezetes élménnyel lesz gazdagabb az ember.

A film kicsit olyan, mint egy novelláskötet lenne filmben: nyolc különböző álmot mutat be. Ezek egyben felvázolnak egy képzeletbeli életutat is a néző előtt: az első álom főszereplője még egy kisgyerek, az utolsóé egy öregember. Az álmok azonban történetileg nem függnek össze. Azonban mégis egy egészet alkotnak, mégpedig a hangulat miatt: az összesnek van egy sajátos karakterisztikája, hangulata. Így az ember egymáshoz illőnek, összetartozónak érzi a nyolc álmot, noha konkrét, "megfogható" kapocs nincs köztük igazán.

Ami a film címét illeti, kiválóan illik az alkotáshoz. A valóságos és a teljesen szürreális/fantasztikus jelenetek kitűnően egymás mellé illenek és kiegészítik egymást (okosok ezt a stílust hívják mágikus realizmusnak), így tényleg álomszerűvé téve a film összhatását.

Összességében életem egyik legemlékezetesebb filmélménye volt, maximálisan megérte megnézni.



hivatalos trailer (nem a legjobb, de ha mást tettem volna be, az túl spoileres lett volna)

Letöltés (két CD):

(CD1: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8 CD2: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8)

2009. szeptember 11., péntek

Sabaton - The Art Of War


A svéd power metal zenekar ötödik albuma ez, amely tavaly jelent meg. A cím takarja a témát is: harcokról, háborúkról, csatákról szólnak a dalszövegek, jórészt a két világháború idejéből. Nem váltja meg a világot, nem talál fel új zenei stílusokat (pedig az ma mekkora divat...), de nem is kell. Remek hallgatnivaló, a dallam fülbemászó és kiválóan alkalmas egy fárasztó nap után némi életerő feltámasztására. Nálam mindenképpen.

Nekem azért is élmény őket hallgatni, mert minden történelmi kor közül a két világháborúval foglalkozok a legszívesebben, ellenben ilyen témával foglalkozó együttessel rajtuk kívül nem nagyon találkoztam. Egyszer szívesen elmennék egy koncertjükre őszintén szólva. Így, itthon hallgatva is kifejezetten vérpezsdítő zene. Ha elképzelem milyen hatása lehet több ezres tömegben, brutális hangerővel... nem vagyok egy koncertre járó ember nagyon, de ez fenomenális lehet.


A Cliffs of Gallipoli hivatolos klippje.

Számlista:

1. "Sun Tzu Says" 0:23
2. "The Ghost Division" 3:51
3. "The Art of War" 5:08
4. "40:1" 4:10
5. "Unbreakable" 5:58
6. "The Nature of Warfare" 1:18
7. "Cliffs of Gallipoli" 5:51
8. "Talvisota" 3:32
9. "Panzerkampf" 5:15
10. "Union (Slopes of St. Benedict)" 4:05
11. "The Price of a Mile" 5:55
12. "Firestorm" 3:25
13. "A Secret" 0:37

Letöltés
Related Posts with Thumbnails