Dear visitor!

All articles on this page are in Hungarian language. If you would like to request an English translation, write me to my e-mail or leave a comment. It's important to give me an e-mail adress, to inform you when I am done with it. If it is finished, I upload it to the blog and tag it with "translation".

Keresés ebben a blogban

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: thriller. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: thriller. Összes bejegyzés megjelenítése

2009. július 4., szombat

A bűn színe - Freedomland

(kisebb spoilerek lehetnek)

Egy nő vérző, összevagdalt kézzel, sokkos állapotban botorkál be a kórházba. Emlékei hiányosak, autóját ellopták, benne a kisfiával...

Nem messze tőle egy néger nyomozó épp hazatér a néger-negyedbe, amikor megszólal a csipogója: egy fehér nő gyermekét elrabolták...

A negyedet hamarosan vesztegzár alá vonják, pokollá téve ezzel a helyi lakosok életét...

A film ezzel a felütéssel indul, ami számomra nem volt túl bizalomkeltő őszintén szólva. Gondoltam megint kapok egy szokványos amerikai akciófilmet jó sok durrogtatással, utolsó pillanatos megoldással, tűzharccal az emberrablók és a szuperhős nyomozó közt. Ehhez képest igen kellemes csalódás ért.

A nyomozó emberből van, saját személyiséggel, egyéniséggel, érzésekkel: végre nem egy újabb "kemény vagyok, mint a háromnapos lószar" magányos farkas szuperhős. Az üveg vág (!), gyakorlatilag nincsenek akciójelenetek, se elcsépelt "minden robban mögöttem" jelenetek. Helyette vannak jól kidolgozott, hihető karakterek, lelki sokk, kétes erkölcsi döntések, etnikai összezördülések és még sorolhatnám. Röviden: kapunk egy jól felépített thrillert lassan kibomló történettel és (számomra) abszolút váratlan és csavaros zárással, amely azon túl, hogy meglepő el is gondolkodtat.

Azért van itt is néhány túldramatizált jelenet: például, amikor Freedomland területét vizsgálja át a kutatócsapat. Tudnék még mondani, de nem akarom ellőni a film jeleneteit, szóval maradjunk annyiban, hogy befigyel némi Hollywood-hatás itt-ott. Ennek ellenére egy abszolút korrekt, jól felépített, mondanivalóval bíró és elgondolkodtató alkotásról van szó, aminek a megtekintését mindenképp ajánlom. Közel sem volt olyan sokkoló, mint a The War Zone, kifejezetten jó film volt, de Tim Roth mesterművét nem tudja felülmúlni.

Szereposztás:

Samuel L. Jackson (Lorenzo Council)
Julianne Moore (Brenda Martin)
Edie Falco (Karen Collucci)
Ron Eldard (Danny Martin)
William Forsythe (Boyle)
Aunjanue Ellis (Felicia)
Anthony Mackie (Billy Williams)
LaTanya Richardson (Marie)
Clarke Peters (Reverend Longway)
Peter Friedman (Lt. Gold)
Domenick Lomberdozzi (Leo Sullivan)
Aasif Mandvi (Dr. Anil Chatterjee)
Philip Bosco (Pap)
Fly Williams III (Rafik)
Portia (Doreen / Rafik nővére)


Hivatalos előzetes

2009. június 29., hétfő

Hadszíntér - The War Zone


(kisebb spoilerek előfordulhatnak, bár igyekszem kerülni a történet lelövését)

A cím alapján az ember feltehetőleg egy harctérre, háborúra, ropogó gépfegyverekre, lánctalpak csörrenésére asszociál. Ezúttal tévesen.

A film egy négyfős családot mutat be, akik nemrég költöztek el Londonból, a nyüzsgő világvárosból, egy Isten háta mögötti, Devonshire-i házba. A hatalmas, nyitott tér azonban furcsamód inkább kelti a bezártság és elszigeteltség érzését itt, mint a szabadságét. A család első ránézésre teljesen átlagos, mindennapi, de jobban megfigyelve már a film elején érezhető egyfajta elfojtott feszültség. A 15 éves Tom a barátait hiányolja, az apa ingerlékeny, az anya pedig éppen szülni készül, stb.

Aztán egy nap a vásárlásból hazaérkező Tom meglát valamit a ház egyik ablakán benézve, ami teljesen ledöbbenti és megváltoztatja az életét. A feszültséget fokozza, hogy a kamera csak Tom reakcióját mutatja, az azt kiváltó eseményt nem. Ez a késleltetés és a belőle fakadó bizonytalanság a fokozza a feszültséget, a komor időjárás és a méltóságteljesen komoly környezet már csak hab a tortán.

Ami a színészi teljesítményt illeti, az egész egyszerűen zseniális. Nincsenek túljátszások, vagy éppen "fapofával" lereagált helyzetek. Nincsenek túldramatizált vagy valóságtól elrugaszkodó jelenetek. Minden teljesen valósághű és életszagú. És pont ez az, ami a filmtörténet egyik legsokkolóbb filmjévé teszi ezt az alkotást. Aki úgy gondolja, hogy csak véres gyilkosságokat tartalmazó film lehet brutális vagy felkavaró, az határozottan meg fog lepődni.

A film egyébként meglehetősen naturálisan mutatja be az eseményeket, nem rejti el az érzékenyebb részleteket, szóval bizonyos erősségű gyomor azért kell egyik-másik jelenet megtekintéséhez. Bár hangsúlyoznám ismét: nem véres brutalitásra kell gondolni, sokkal inkább pszichológiai jellegűre.

A film Alexander Stuart hasonló című regényéből készült (a forgatókönyvet is ő írta) Tim Roth rendezésében. A könyvhöz ezidáig nem volt szerencsém, de ezen a lehető leghamarabb szeretnék változtatni, miután a belőle készült film eddigi életem egyik legemlékezetesebb filmélményével gazdagított.

Szereposztás:

Ray Winstone (Apa)
Lara Belmont (Jessie)
Freddie Cunlife (Tom)
Tilda Swinton (Anya)
Colin Farrel (Nick)
Aisling O'Sullivan (Carol)
Kate Ashfield (Lucy)
Megan Thorp (Alice baba)
Kim Wall (Bárpultos)
Annabelle Apsion (Nővér)

Related Posts with Thumbnails