Crystal Caves

A legeslegelső játék, amivel játszottam valaha. Igaz, nem a megjelenésekor (akkor, 1991.-ben még csak három éves voltam), hanem évekkel később '95-'96 környékén talán. Akkoriban még nem volt számítógépünk sem, de anyám tanár és az iskolának volt egy kellemesen felszerelt számítógép-terme informatika oktatáshoz. Na most, ezeket a gépeket nyárra haza lehetett hozni a tanároknak, lévén ott úgysem kellett és biztonságosabb is volt így, mint a város széli iskolában hagyni üresen hónapokig. Ez a játék volt rajta többek között és én hihetetlen módon rákaptam: előfordult, hogy napi 8 (!) órát töltöttem ezzel otthon a képernyő előtt, csak enni mentem ki. Ha meg ki akartak zavarni a szüleim, hogy ugyan mozogjak már kicsit, hihetetlenül mérges tudtam lenni és alig vártam, hogy visszamehessek. :)

Ma már fel nem foghatom, mi kötött le ebben a játékban annyira, hogy összességében több száz órát (!) áldoztam rá. Három epizódból áll az egész:

1. The Troubles with Twibbles (ennek a nyitóképe látható kicsit feljebb)
   
2. Slugging it Out
3. Mylo versus the Supernova

Az első megjelenésétől kezdve ingyenes, shareware verziójú volt. A másik kettőért már fizetni kellett. Más történeti háttér és pályák vannak az epizódokban. Persze nem kell itt tolkieni magasságokra gondolni: az első rész története nagyjából az, hogy van a bányász főhősünk, Mylo Steamwitz. Hogy meggazdagodjon és elérje álmait, elmegy egy másik bolygón levő bányába, hogy az itteni kristályokat összegyűjtve eladja őket és így vagyonra tegyen szert. Nagyjából ennyi. De nem is ez a lényeg, sokkal inkább az ötletesen megoldott ügyességet és minimális gondolkodást egyaránt igénylő pályák, amikbe bizony még ma is be lehet feledkezni. Grafika a DOS korszakban jónak számított, mai szemmel meg értelmetlen megítélni.

rövid videó az egyik pálya végigjátszásáról

Letöltés:

The Troubles with Twibbles
Slugging it Out
Mylo versus the Supernova

DOS rendszerre tervezett játékról lévén szó ugye nem áll szóba modern operációs rendszerekkel és hasonló nyalánkságokkal. Ezért a kipróbáláshoz szükséges egy DOS-emulátor program. Nekem a DOSBox vált be. A jelenlegi legújabb verzió ingyenesen letölthető innen.

Dalolva szép az élet

Ma délelőtt egy előadáson vetítette le a tanárunk, némi rövid előszót mellékelve a film használatáról, mint történeti forrásról. Ezen felbuzdulva írok is egy rövid cikket ide mindjárt.

A filmet 1950-ben adták, ergo a Rákosi-korszak kellős közepén. Innentől nem kérdés, hogy propagandafilmről van szó: a korszakban a központi irányítás hagyott jóvá minden készülő filmet, így a helyzetet objektívan értékelő, vagy éppen a rendszert kritizáló mű még a kidolgozott forgatókönyvig sem jutott volna el.

A történet egy gyári munkásokból álló, 25 éves fennállását ünneplő Ezüstlant dalárda fellépésével (illetve ennek hirdetésével) indul. A fellépés során nyilvánvalóvá válik, hogy a kórus elavultsága, gyengesége. A fiatal munkások új kórust alapítanak, hogy változást érjenek el. Nagyon tömören és röviden ennyi a film története. Van még itt némi szerelmi szál, összeveszések, meg a többi.

Azonban a propaganda jelleg teljesen evidens: a maradi, érvényesülni nem hagyó karmester (a film legnegatívabb karaktere) természetesen Horthy-korszakból maradt reakciós, Swing Tóni - a film másik negatív karaktere - meg az amerikai stílust utánzó tolvaj és bajkeverő. A politikai titkár természetesen nyakig van a munkában, de azért minden problémát megold. Mindenki mindig vidám, a munkások jókat esznek-isznak (a korszakban valójában ugye élelmiszerhiány volt) és mindig mosolyognak. És a film történeti csúcspontjain azért becsúszik egy-egy szovjet idézet, egy Sztálin dombormű, egy Lenin-arckép vagy épp egy Rákosi-portré.

Mindennek ellenére a film rendelkezik azért potenciállal: a korszak legnagyobb színészei szerepelnek benne és van pár helyzet, ami a gusztustalanul cukormázas idealizáltság ellenére is mosolygásra késztet. Nomeg jól jellemzi a Rákosi-korszak propaganda-gépezetét. És a zenei betétek között is vannak jó minőségű darabok.

Egy rövid jelenet a filmből Swing Tóni főszereplésével...

Szereplők:

Balázs Samu (Réz Győző)
Pongrácz Imre (Swing Tóni)
Ferrari Violetta (Zsóka)
Latabár Kálmán (Seregély Bálint)
Gózon Gyula (Énekkari tag)
Soós Imre (Torma Feri)
Bánhidi László (Kandi, énekkari tag)
Ladányi Ferenc (Lakatos párttitkár)
Bihari József (Énekkari tag)
Simándy József (Énekkari tag)
Gózon Gyula (Énekkari tag)
Bihari József (Énekkari tag)
Kozák László (Énekkari tag)
Lehotay Árpád (Énekkari tag)

Doom II: Hell on Earth

Mit is keres itt egy 1994-es évjáratú játék? Nos, mivel idestova egy hónapja nem frissült a blog, és mivel egyelőre nem haladtam előre semmivel, amiről itt írni is akarnék, ezért előszedtem az eddigi életem során végigjátszott játékok listáját és szépen elkezdek írni róluk, kezdve a legelején. És ez van a legelején. :)

1994-re az id Sofware már szerezett magának "némi" hírnevet, többek között pont a Doom első részével, illetve a Wolfenstein 3D című játékkal (1992.), amit az első FPS-nek tekinthetünk.

A Doom 2 lényegében az első rész továbbfejlesztett változata: nem tartalmazott semmilyen téren igazán újdonságot: a grafika, a technológia, a játékmenet gyakorlatilag ugyanaz maradt, viszont mivel ez a rész jóval nagyobb pályákat tartalmazott, így valamivel növekedett a gépigénye is. Mai szemmel nézve valószínűleg kiégeti a Crysis-féle csili-vili grafikához szokott játékosok szemét, de akkoriban ez abszolút csúcsnak számított. Én négy évvel megjelenése után, 1998 környékén találkoztam ezzel a játékkal először és az elsők között volt, amiket valaha végigvittem. A történet nem volt nagy szám (állítsd meg egyedül a pokolból előjövő démoni hadat), mégis élveztem: tekintélyes kihívást nyújtott. Annyira, hogy először a játék utolsó pályáit kénytelen voltam csalással végigjátszani (sosem voltam egy reflexbajnok, meg tízévesen nagyjából letojtam, hogy csinálom végig, csak sikerüljön végre). Később azért sikerült Isten-mód nélkül is végigcsinálni, de pofátlanul húzós volt. Tavalyelőtt az egyik gimnáziumi gépen ráleltem egy telepített, full verzióra. Rögtön haza is hoztam és nosztalgiáztam egyet vele. Bár ma már általában kerülöm az FPS műfajt (kevés tud lekötni), de ez van akkora klasszikus, hogy megérte beleölni még manapság is pár órát.

videó a játékból

Virrasztók - Az Emlékezés Órája

Új együttesnek tekinthetők: idén nyáron jött ki az első nagylemezük. Én a magam részéről tegnapelőtt halottam róluk először. Ami azonban lényeg: ez a zene fenomenális!

Ipari metál erőteljes lüktetése és a magyar népzenei feldolgozások összemosása valami hihetetlenül lendületes, súlyos és hangulatos összeget alkot. A torzított elektromos gitár és a hegedű úgy kiegészítik egymást, mintha erre lennének teremtve eleve. A szövegek jórészt magyar népdalok illetve versek összeollózásából, átdolgozásából jöttek létre, előadásuk pedig kiválóan meg van oldva. A két énekes sokszor egymásra kontrázik, további ízt adva az egésznek.

Igazából nem tudom mit írjak még. Áhh, semmit. Inkább megyek vissza hallgatni őket! :)

A Kaszás című szám.

Számlista:

1. "Bánatmalom" 3:46
2. "Nem Arról Hajnallik" 4:41
3. "Bujdosó" 4:57
4. "A Kaszás" 5:30
5. "Basa Pista" 5:45
6. "Fehér-Fekete" 3:24
7. "Estvéli Ének" 4:57
8. "Bezsán Péter" 8:04
9. "Lépj Át!" 4:10
10. "Siralomház" 4:26
11. "Sirató" 10:15

Letöltés

Sárkányölő

A Sárkányölő 2003-ban indult el, ezzel az egyik első böngészőből játszható játékok egyike volt. Egy regisztrációval négy karaktert indíthat a játékos. A karaktereknek csak a nevét és a faját (ember, tündér, törpe). Aztán mehet is a játék. A lényege a dolognak, hogy adott időközönként kapsz egy-egy pontot, amit kalandozásra költhetsz. Ez abból áll, hogy rákattintasz a kalandozásra. A gép véletlenszerűen sorsol neked egy ellenséges szörnyet (szintenként 5-6 féle van), majd összeveti a te képességeiddel az ellenfélét és kidobja a végeredményét a csatának. Minden csata egy-egy történettel van körítve. Később lesz olyan hely, ami zárva van előled, így tolvajkulcsot kell enni, hogy sikerrel kalandozhass mindenfelé. Minden sikeres harc után tapasztalatot kapsz, a harcot kísérő történettől függően pénzt is. Illetve időnként tárgyakat is találhatsz. A pénzből felszerelkezhetsz a boltban. A vértezet és a fegyver mellett lehet venni - igaz csak ritkán - tulajdonságnövelő italokat, különböző erősítő köveket, kristályokat. Ha pedig nagyon keménynek érzed magad, kihívhatsz hasonló szintű más játékosokat. Aztán ha elég tapasztalatot gyűjtöttél jön az új szint, új tárgyakkal, történetekkel, ellenfelekkel.

Ez eddig szép és jó, csak a baj az, hogy a játék felett eljárt az idő már. Nem grafikailag értem, olyan nincs is az ilyen játékoknak általában, legfeljebb illusztrációként szolgáló állóképek - hanem játékmenetileg. Az elején, amikor még új az egész, amikor szinte minden szinten kapsz új funkciót, remekül el lehet vele lenni. Ráadásul minimális időbefektetést igényel naponta. Viszont ötvenes szint elérésével külső létsíkokon kalandozol. A baj ott van, hogy ezekből csak tíz van, így a történetek innentől tíz szintenként ismétlődnek. Az új cuccok is elvesztik a varázsukat: semmi "extra", különösen érdekes nincs abban egy idő után, hogy egy új fegyver 36 helyett 37 erőt ad. Nincs a játékban lőfegyver (íj például) vagy éppen varázslat. Nincsenek szövetségek sem, az egymásra vadászás meg az elején poén, de amikor 91-as szint körül (momentán ennyi a karakterem) már csak 3-4 veled egyszintű játékos aktív, akkor kicsit unalmassá válik mindig ugyanazokat leverni, vagy ugyanazoktól kikapni.

Röviden: el lehet vele lenni egy darabig, nem igényel sok időt. De ha már ilyesmit akarsz, van ma már messze tartalmasabb, jobb böngészős szerepjáték a neten. Például a Végzetúr, hogy maradjunk a Beholder Kiadónál. Igen, ott előnyt kap, aki fizet és prémium tag lesz (ilyen a Sárkányölőben nincs, ez teljesen ingyenes), de tapasztalatból mondom, hogy az "ingyenélők" is kiválóan elszórakozhatnak, nem lesznek kirekesztve.

Ha ennek ellenére teszel a Sárkányölővel egy próbát (egy darabig jól el lehet vele lenni, veszteni meg nem veszthetsz semmit), akkor erre fáradj: www.sarkanyolo.hu

Wendigo - Audio Leash

Tudom, hogy megígértem, hogy a legközelebb nem zenéről írok, de e lemez miatt megéri ezt az ígéretet megszegni.

A Wendigo 2004-ben alakult, progresszív metált játszó banda. A hazai metálzenekarok közül szerintem egyértelműen a legminőségibbek. Az előző lemezük, a Let It Out, hosszú ideje az egyetlen, ami eredetiben megvan (több tervbe van véve: Ayreon, Palya Bea, csak pénzmag kéne hozzá...). tartalmas szövegek, remekül eltalált hangzás, lendületes, de változatos zúzás... minden ami a jó metálhoz kell.

Ez az új lemez remekül sikerült (most, miközben ezt írom, megy végig másodszorra, de még lesz pár végigpörgetés ma...). És ami még jó hír: ingyen és legálisan letölthető az együttes honlapjáról mind mp3, mind veszteségmentes wav formátumban!

Sajnos rossz hír is van: az együttes "bizonytalan ideig szünetel", ergo feloszlik. Voltak problémák a kiadás körül, a szervezéssel (egymástól távol lakó tagok...). De minek én mondom el? Olvassátok el inkább az eredeti közleményt a weboldalon (letöltés alatt linkelve)!

hivatalos lemezbemutató videó

Számlista:

1. "Reach" 3:33
2. "Heroes" 3:33
3. "Leash" 5:30
4. "Entropia" 4:24
5. "Condemned" 4:14
6. "Mirrormask" 4:01
7. "Left" 3:48
8. "Failure" 3:45
9. "Spineless" 2:47
10. "Drift" 6:51

Letöltés

E Nomine - Das Beste aus... Gottes Beitrag und Teufels Werk

Ma megkaptam, hogy ritkán frissül a blog. Nos, mit ne mondjak, jogosan. :-) Egyrészt időhiány, másrészt meg lassan kezd átmenni a dolog zenei ajánlóvá. Pedig én ilyen "mindenből egy kicsit" jelleget akarok fenntartani. Szóval a legközelebbi bejegyzés biztos, hogy nem zenei lesz. Előre láthatólag hamarosan befejezem Clive Barker Books of Blood című novellagyűjteményét és akkor arról ejtek itt pár szót. Könyvkritika úgyis ritkábban jut, mint ahogy azt szeretném. Addig is: E Nomine.

Az együttes sajátos trance/techno zenét játszik. Saját meghatározásuk szerint monumental dance jelzőt kapott a műfaj. A lényege a dolognak az, hogy van jól kevert és kidolgozott techno alap. Erre jön a német szinkronszínészek által alámondott (tényleg jól átélt, eljátszott) szöveg. Mindez megspékelve lendületes és magával ragadó kórusénekkel, ami kicsit a gregorián egyházi énekre hajaz. A témát tekintve különböző mitológiai jelenségekről és keresztény hittel kapcsolatos dolgokról van szó általában. Elhiszem, hogy ez így leírva elég furcsának tűnhet, de valójában kiválóan működik.

Sajnos azonban nem tudni, hogy létezik-e egyáltalán még az együttes. A két állandó tag, akik a zenéért elsősorban felelnek (Christian Weller és Friedrich "Fritz" Graner) közül az egyik (Friedrich) 2008-ban elhagyta a projectet. Ezen kívül a kiadóval voltak problémák, ami miatt 2008 elején az új single (Heilig) már el sem jutott a boltokba, csak neten keresztül lett forgalmazva. Ezóta volt még egy remixekből álló, semmi újat nem tartalmazó "kacsa" album a neten, a Das Dunkle Element. Feltételezhető, hogy ehhez semmi köze nincs az együttesnek, ha pedig így áll a helyzet, akkor 2008 közepe óta nincs semmi hír az E Nomine-ről. Bár hivatalosan nem oszlottak fel, de azért lassan másfél éves hallgatás nem jelent jót szerintem sajnos.

Az utolsó teljes lemez egy válogatásalbum volt, feljavított, újrakevert dalokkal, külön erre készített (és címadó) introval és egy plusz bónuszszámmal rajta. Ez volt a Das Beste aus... Gottes Beitrag und Teufels Werk. Az egyik abszolút kedvenc lemezem. A számok jók, lendületesek és magával ragadóak. Beindítják a fantáziám és felpörgetnek, ezért van az, hogy a készülgető regényem írásakor mindig ez a válogatás megy. Beindítom, rárakom ismétlésre és sokszor két-három órát is írok egyhuzamban, anélkül, hogy tudatában lennék az idő múlásának.

A Mitternacht hivatalos klipje.

Számlista:

1. "Gottes Beitrag und Teufels Werk" 1:38
2. "Vater Unser" 3:19
3. "Mitternacht" 3:52
4. "Nebelpfade" 4:15
5. "Das Omen (im Kreis des Bösen)" 3:48
6. "Der Ring der Nibelungen" 3:47
7. "Das Tier in mir (Wolfen)" 4:00
8. "Nachtwache (Blaubeermund)" 5:10
9. "Die Runen von Asgard" 5:51
   
10. "Schwarze Sonne" 3:48
    
11. "Opus Magnum" 3:03
    
12. "Laetitia" 3:34
    
13. "Die Schwarzen Reiter" 4:28
    
14. "E Nomine (Denn sie wissen nicht was sie tun)" 3:23
15. "Das Böse" 3:44
    
16. "Deine Welt" 3:19
    
17. "Spiegelbilder" 3:59
    
18. "Bibelworte des Allmächtigen" 4:18
19. "Der Turm" 3:12
20. "Vater Unser, Pt. 2 (Psalm 23)" 4:01

Letöltés

Cable

Egy pár perces renderelt (teljesen számítógép által animált) kisfilm. Kicsit elgondolkodtató, nem egyszerű eset. A grafika is szépen meg van csinálva, de igazából az a kicsit depresszív, kicsit keserű, de gondolkodásra késztető jellege az, ami megfogott. Igazából felesleges többet írnom, inkább nézd meg!

Confession - Cancer

Ez a Confession nevű csapat második albuma, amely pár hete jött ki mindössze. A csapat a Last.fm címke szerint hardcore kategóriába sorolandó. Én nem vagyok efelől meggyőzve. A Last.fm címkéinél pedig előfordult már olyan blama, hogy Rick Astley bekerült a brutal death metal címkéjű előadók közé. Meg a hardcore-t mostanában divat mindenre ráhúzni, amiben elektromos gitár és elmaszatolt ének van. Szóval a bejegyzésem címkéi közé kissé félve tettem ki a "hardcore" besorolást, de jobb híján maradt ez. Na, de szólok pár szót a lemezről is:

Hát(tal nem kezdünk, mondatot, de most már mindegy), ez az album olyan... semmilyen. Van benne rappes lüktetés, meg éneklés, meg hörgés, meg hallgatható, de mégis... ha kimarad az életedből nem vesztesz semmit. Ugyanis nem találtam az egész albumon egy olyan számot sem, amire az "eredeti" jelzőt rá lehetne akasztani. Egyszerűen az az érzésem végig, hogy ezt már hallottam valahol.

Számlista:

1. "Intro" 1:26
2. "Send a Meat Truck" 3:17
3. "Must've Cut His Heart Out" 3:02
4. "Anarchy Road" 3:06
5. "That Scag and His Floozie, They're Gonna Die" 3:04
6. "That's Not the Goose" 2:59
7. "I Am the Nightrider" 3:14
8. "The Bitch Is Born to Run" 2:57
9. "Cundalini Wants His Hand Back!" 3:56
10. "She's Not What She Seems" 2:50
11. "Chewed Up and Spat Out" 3:26
12. "People Don't Believe In Heroes Anymore" 3:59
13. "That's Not The Goose (Ft. JJ Peters)" 2:52

Letöltés

Nile - Those Whom The Gods Detest

A Nile hatodik nagylemeze ez, amely idén jelent meg. A banda death metalt játszik, amely műfajtól én sokszor ódzkodom. Főleg attól a válfajától, ahol az ének/hörgés helyett, valami teljesen érthetetlen mély hörgés illetve magas hangú "sivítás van. (Nah, ezt jól megfogalmaztam.) Ha jól rémlik, ezt szokták a "slam" jelzővel illetni, de tudja a fene. Nem vagyok otthon ebben a kategorizálásban.

De mielőtt teljesen elkanyarodok, inkább rátérek a lényegre. Az ének bejön; a masszív, erőteljes, de a legtöbb helyen még érthető hörgés tökéletes. Az egész valami iszonyat jó zúzás, a dalok szövegeiért, témáiért meg külön plusz jár: H. P. Lovecraft írásait dolgozzák fel (abszolút kedvenc író), illetve az ókori Egyiptommal foglalkoznak. Összességében egy nagyon jó albumról van szó, aki nem utálja csuklóból az ilyen típusú zenét, tegyen vele egy próbát! Megéri.

Mivel hivatalos klipp (még?) nincs a lemezről, ezért kiválsztottam a kedvenc számom róla és azt ágyaztam be. Videó így nem lesz, csak ez a kép meg a zene.

Számlista:

1. "Kafir!" 6:50
2. "Hittite Dung Incantation" 3:48
3. "Utterances of the Crawling Dead" 5:09
4. "Those Whom the Gods Detest" 8:06
5. "4th Arra of Dagon" 8:40
6. "Permitting the Noble Dead to Descend to the Underworld" 3:32
7. "Yezd Desert Ghul Ritual in the Abandoned Towers of Silence" 2:33
8. "Kem Khefa Kheshef" 6:18
9. "The Eye of Ra" 5:00
10. "Iskander D'hul Karnon" 6:40

Letöltés